Szeretem az ősz színeit, de talán még annál is jobban az ízeit. Az édes szőlő, a sült gesztenye és a sütőtök semmihez sem fogható finom zamatát.
Habár szőlőt manapság már nem csak kizárólag ősszel lehet kapni, de a gesztenyének igazából ilyenkor van a szezonja! Főve is isteni finom, de az igazi csemege mégiscsak a sült gesztenye. Akár szabadban, akár otthon a sütőben készítjük el, izgalmas elfoglaltság kibontogatni a barna héjból a puhára vagy ropogósra sült szemeket, miközben átjár bennünket a belőle áramló forróság.
Ennél finomabb már csak a sütőtök lehet! Régen a családunk is termesztett a kertben hagyományos „úri tököt”, amelynek szürkészöld héja, világossárga, kicsit lisztes állagú belseje volt. Kedvező időjárás esetén néha még öt-tíz kilós példányok is nőttek nálunk.
Ezeket már úgy kellett baltával széthasogatni, és megsütve nem voltak túl édesek. Talán inkább kicsit a gesztenyéhez hasonlított az ízük, de nekünk, gyerekeknek igazi csemegének számítottak.
Azt, hogy miért is nevezik úri töknek a sütőtököt, igazából még a szüleim sem tudták megmondani. Gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy talán azért, mert a régi korokban ilyen finomat csak az urak ehettek. Aztán később, utána olvasva a dolgoknak, teljesen meglepett az az információ, hogy az úri tök a szegényebb családok gyakori eledele volt hajdanán. Mivel kizárólag emberi fogyasztás céljából termesztették, és nem használták állatok takarmányozására, mint a hagyományos tököt, ezért ragasztották rá az „úri” jelzőt. Sokan ma is azt mondják rá, hogy ennek még igazi sütőtökíze volt.
De napjainkban ilyennel már csak ritkán lehet találkozni, főleg nem az üzletekben. Ott már csak számos külföldről behozott nemesített fajtát kaphatunk, amelyek mind ízükben, mind állagukban finomabbak a régi, klasszikus sütőtöknél.
Jómagam is szívesen vásárlok körte alakú, vékonyabb héjú, kevés magvú amerikai sütőtököt. Ennek elkészítése is egyszerűbb, és az íze is sokkal édesebb, szaftosabb. Először hosszában kettévágom, és kiszedem a magját, cikkekre darabolom, és úgy teszem a tepsibe. Sőt, az utóbbi időben még egy kis mézzel és fahéjjal is meg szoktam „bolondítani.”
Miután a sütőtök sütést hosszú évek tapasztalatai alapján sikerült ilyen tökélyre fejlesztenem, el is határoztam, hogy nem állok meg ezen a szinten. Hiszen ez csak a kezdő lépés a tökös pitéhez, amelyről már olyan sok szépet és jót hallottam. Biztosra vettem, hogy nem lehet az olyan bonyolult. Imádjuk a sütőtököt, szeretjük a pitét is, tehát a kettő együtt csakis isteni finom lehet. Meg kell próbálni! Tehát, sütőtökös pitét fogok készíteni, akár a filmekben az amerikai háziasszonyok.
Ezt az ötletemet aztán a lányommal is megosztottam, aki örömmel fogadta a hírt, és rögtön ez volt az első kérdése:
- Ne keressek hozzá neked valami jó kis receptet?
- Nem, köszönöm! Saját elképzelés alapján dolgozom – hárítottam el a felajánlott segítséget magabiztosan. – Amúgy meg már kutakodtam én is a témában, de nem találtam olyat, ami nekem is tetszett volna.
- No, az meg hogy lehet? – csodálkozott a lányom, aki már maga is készített sütőtökös pitét több-kevesebb sikerrel.
- Az összes leírás alapján a krémhez meg kell sütni először a tököt. De szerintem ez felesleges macera, helyette én inkább le fogom reszelni, akár az almás pitébe az almát. Biztos vagyok benne, hogy így is nagyon finom lesz.
- Hát, sok sikert hozzá anya! – nevette el magát a lányom. – Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredménye lesz ennek a kísérletnek, mert szerintem ez így nem lesz jó. Imádjuk az almás pitédet, de ne feledd, hogy a tök nem alma! Talán nem véletlen, hogy minden recept azt írja, hogy először MEG KELL SÜTNI.
- No, majd meglátjuk! – bizonytalanodtam el egy pillanatra, de aztán gyorsan le is tettem a telefont, hogy mielőbb elkezdhessem a sütést. Most már magam is kíváncsi voltam a saját korszakalkotó ötletem végeredményére.
Először gyakorlott mozdulatokkal összegyúrtam a tésztát, amelyet az almás pitémhez is szoktam készíteni. Ez egy jól bevált pitetészta, amely eredetileg egy isteni finom túrós pite receptjéből származik, de az almával is mindig tökéletesen működött. Gondoltam, miért ne működhetne a tökkel is ugyanúgy.
Aztán nekiálltam a töltelék előkészítésének. De ez bizony már embert próbálóbb munka volt. Eleve az sem volt egyszerű feladat, hogy a feldarabolt tököt valahogy meghámozzam, de még csak ezután jött a java! A kemény tök lereszelése. Természetesen almareszelővel, és nem a vastag tökgyaluval, amivel lehet, hogy könnyebben és gyorsabban ment volna. De szép, vékony szeleteket szerettem volna elérni, hogy majd a tök is jól át tudjon sülni a tésztával együtt.
Bizony alaposan megizzadtam, amire a reszeléssel végeztem. Ráadásul elkeseredetten láttam, hogy a lereszelt massza teljesen száraz, egy csepp leve sincs. Nem úgy, mint az almának. No, itt már kicsit gondolkodóba estem, hogy lehet mégiscsak tévúton járok, de még megpróbáltam menteni a menthetőt.
Mézzel, cukorral és fahéjjal ízesítettem a tökreszeléket, amelytől édesebbnek édesebb lett ugyan, de leve még most se nagyon akart lenni.
– Sebaj! Majd sütés közben kiengedi a levét! – vigasztaltam magam ezzel a naiv elképzeléssel, és jó vastagon megkentem a tepsibe készített pitetésztát. Aztán ráborítottam a másik lapot, villával megszurkáltam, és tojással megkentem a tetejét, majd a sütőbe toltam.
A sülő pite illata ígéretesnek tűnt, így alig vártam, hogy végre elkészüljön. Rögtön ki is kaptam a tepsit, és még azon melegében fel is vágtam a tésztát. Még majdnem forró volt, amikor az első falatot a számba vettem. Óriásit csalódtam!
Jóformán csak a tészta ízét lehetett érezni, a tök mintha elpárolgott volna belőle. Így aztán az én sütőtökös pitémnek igazából semmi, de semmi íze nem volt! De főleg nem sütőtök íze.
Amikor a férjem is beleharapott egy szeletbe, azonnal vissza is tette a tányérra, és még meg is jegyezte:
- Tudod szívem, hogy imádom a pitédet, de ezzel többet ne kísérletezz! Nem akarom dicsérni, de nem is lehet. Maradj inkább a jól bevált almás piténél!
Szomorúan be kellett látnom, hogy teljes mértékben igaza van. Még porcukorral meghintve is élvezhetetlen volt.
Én azért hősiesen csipegettem belőle még pár napig, de aztán végül, amikor senki se látta, a megreformált tökös pite java része a kukában landolt. A lányomnak csak egy üzenetet küldtem a kísérlet eredményéről: „Sajnos, nem sikerült. Igazad volt: a tök nem alma.”
Már jónéhány ősz eltelt azóta, hogy a sütőtökös pitét almás piteként akartam elkészíteni, de soha többé nem mertem kísérletezni vele. Sem a szakácskönyvek leírása alapján, sem a saját ötletemtől vezérelve, mert egyáltalán nem szerettem volna átélni még egy újabb „felsülést”.
Így aztán azóta is csak egyszerűen megsütöm a tököt a magam módján, ahogy mi szeretjük.
A tökös pite elkészítését pedig meghagyom inkább a profi cukrászoknak, akik biztosan követik az évszázadok óta bevált recepteket, és nem akarják, hogy a sütőtök „almaként viselkedjen”.
Author: Bencze Margit
Nagykanizsán élő nyugdíjas pedagógus vagyok. Negyven évet töltöttem a pályán először tanítóként, majd 1987-től a zalakomári Somssich Antal Általános Iskola tanáraként. Gyermekkorom óta imádok olvasni, mindig is elbűvölt a könyvek világa. Tizenhárom éve kezdtem el írogatni, először csak a magam örömére és szórakoztatására. Elsősorban novellákat, meséket és mesenovellákat írtam eddig. Később írásaimat megosztottam a közeli ismerősökkel, barátokkal is, de még nem éreztem magam késznek arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. Pedig 2015-ben már egy meseíró pályázaton első helyezést értem el "Az erényfa" című mesémmel. Ezután a ’hallgatás évei következtek’, de aztán 2022-ben megmutattam írásaimat egy nagykanizsai író-költő barátomnak, aki látott bennük fantáziát, és a további alkotásra biztatott. Újra kedvet kaptam az íráshoz, és egyre-másra születtek az újabb és újabb történetek. Köszönöm az Irodalmi Rádiónak a lehetőséget, hogy alkotói sorába léphetek, és szívesen veszek részt a továbbiakban is a pályázataikon. Számomra a családomon kívül ez az alkotómunka jelenti a legnagyobb örömet, ezért szeretnék a jövőben minél több időt és energiát az írásnak szentelni. Eddig megjelent írásaim az Irodalmi Rádió antológiáiban: Egy legenda nyomában - avagy a nagykanizsai fejetlen fehér mén patkójának története - /Falvak, városok 2024./ Egy hóvirág három élete - /Mit rejt az üde függöny? 2024./ Anya csak egy van......
