Még belefér ez éji mélybe minden mozdulat,
mint fodros fellegek közéje bújik a fénynek öltözött,
még megrezdül a párnára hullt árnyékszösszenet,
halkan bújsz el, s bújok én is, messze el veled.
Mint ahogy a gyönge nyár fon, őszi illatot,
bele minden falevélbe, magját hagyva ott,
úgy szenderedsz hozzám te is, ha jő az az idő,
mely kezembe hajtja fejed egyszer az is jő.
Megrezdülök én is félek, jobban mint hiszem,
lágy didergés húzza össze lélegzetemen,
azt a szót, mely nyílna élni, rezgeti az ég,
sosem többé, nem lesz köddé, elhinti ma nézd.
Pörge léptek, mint sietnek, sietek a még?
Nyárittas kis könnyű festék hiteti – remélt.
Még úgy fonná hozzám vágyát tengerízű éj,
belehullunk, s mint a fodrok égi lent a mély,
Meghinti a lelkünk este, valami még él.
2026.10.19.
Author: Kapocsi Annamária
1975-ben születtem Orosházán, jelenleg Hódmezővásárhelyen élek. Az írások gyerekkoromban mesék, majd később apró gondolattöredékek formájában segítettek élni. Hiszek az írás gyógyító erejében, a varázsban, ami benne lebeg. Mintha levegőt venne az ember, vagy letenne egy súlyt a lelkéről. 2007-től maradtak meg leginkább a gondolataim, amikor a poet.hu oldalra rátaláltam. Eddig különböző antológiákban, folyóiratokban szerepelhettem. Legtöbb a poet.hu kiadványa, de akad az Aranyecset, a Déemká, a Krúdy Gyula Irodalmi kör, és a Süli András Művészeti kör által készített antológia. Egyszer volt egy önálló szénrajz kiállításom, a versekhez készült rajzokból. Szavak ébredése címmel. A festéssel még csak közel három éve próbálkozom. ismerkedem a színek adta világgal. Három leányom által tanulok még élni, ők színesítik a napjaim. így az írás és festés, igazi időrablóvá nevelt. Mert minden csupán a pillanatokon múlik.
