a hűvös éjben ring a táj,
lecsendesül a tiszta ének,
s a szívbe fészkel mind, mi fájt.
A sírok felett pára lebben,
a fázós szélben megremeg,
s a bánatnál is fényesebben
ragyognak fent a hűs egek.
a lenti létük tiszta csend,
egy-egy magányos, néma oltár,
mit jég borít be oda-fent.
A szürke kövön viasz cseppen,
a rideg percek múlnak el,
s a sötétség a sűrű ködben
mint fojtó kárpit átölel.
a fagyos emlék megmarad,
míg fentről minden csillagtestet
a sötét elmúlás ragad.
Csak állok itt a halk magányban,
a gyertya lassan csonkig ég,
s a csillogó, szép őszi árnyban
megdermed végül föld s az ég.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget...
