A mosolyod, a mosolyom.
Kezem a kezedben.
A világ monoton
robajában mi ketten
lelkünk dallamát
dúdoltuk halkan,
egymásnak suttogván,
hogy halljunk a zajban.
Éreztük zenéjét
a térben és a testben,
belülről feszítvén
font bennünket egybe.
S egymást ölelve
ringtak már lépteink,
így táncoltuk körbe
ifjú éveink.
Körbe, karikába…
Ráhúztuk jelképét
egymásnak ujjára. –
Életünk hangszerén
új dal. Száz húrjára
számtalan sok hangjegy
ezerféle muzsikáját
komponálja az élet.
A zenekar nem,
soha nem lankad.
S hogy lábunk bírja-e?
Egy kérdés: – Szabad?
…Egy tánc, Kedvesem,
a világ monoton
robajában mi ketten,
mosolyogsz, mosolygom,
kezem a kezedben.
Örökké együtt a táncparketten.
A vers megjelent Az ember egy csöppnyi kozmosz c. antológiában
Author: Laura Johnson
Az irodalom mindig közel állt a szívemhez, első versemet olyan 8-9 éves korom körül írtam, „Ha én gazdag lennék” címmel. Ekkoriban több művem is megjelent édesanyám munkahelyi nyomtatójának pubikálásában, melyeket még saját kézzel illusztráltam. A pozitív visszajelzések ellenére viszonylag csekély érdeklődés övezte alkotásaimat, ezért a továbbiakban inkább általános iskolai tanulmányaimra fókuszáltam, mielőtt a gimnázium alatt újra tollat ragadtam volna, hogy versekbe foglaljam kamaszkorom viszontagságait. Hullámzó alkotói aktivitásom ezt követően évekkel később novellákban teljesedett ki, amikkel már különböző pályázatokon sikereket is elkönyvelhettem – több novellám és korábbi verseim is megjelentek nyomtatásban (valódi kiadók által 😊) – így mostmár bátrabban osztom meg műveimet az olvasóközönséggel mind itt az Irodalmi Rádió közvetítésében, mind saját közösségi felületeimen – és remélhetőleg egyre többet majd nyomtatott formában is.