Kék öblök lassan vándorló ködén át,
Egy barna rúdba zártam most a mát.
A parázs lüktet, mint a forró ér,
S a szürke hamu lassan földre ér.
Nem dohány ez már: bűvös, néma pára,
Ráolvasás a magány árnyékára.
S ahogy a füst a lámpa fényén átremeg,
Rád pillantok, szemed keresi a tekintetem.
Körbefon engem, puhán és becézőn
Bőrömön érzem szinte bizsergető.
Közben a füst táncol, a szobában vibrál,
Míg a szivarvég csendben haldokolni próbál.
Mert mi a szerelem? Csak drága, finom füst,
Melynek szélén csillan némi tompa ezüst,
S mikor elalszik a parázs bíbor fénye:
Te maradsz csak nekem, Te. Szívem buja kertje.
Author: Nyári Tímea
Nyári Tímeának hívnak, és Budapesten élek. A mindennapi civil életemben senior értékesítőként dolgozom egy telekommunikációs cégnél, ami sok elhivatottságot és figyelmet követel tőlem. A munkám mellett azonban mindig is fontos helyet foglalt el az életemben a kreativitás és a belső gondolatok kifejezése. Nagyon szeretek olvasni – verseket, novellákat, regényeket –, és bizony van, hogy írni is legalább ekkora szeretettel, és szenvedéllyel szoktam. Az írás számomra egy csodálatos belső utazás, amellyel formába önthetem az emberi sorsokról és az életről szóló gondolataimat. A szabadidőmet a legszívesebben a családom körében, a természetben, vagy egy csendes sarokban egy jó könyv társaságában töltöm, kutyusom fülét simogatva. Nagyon szeretek figyelni az emberekre, mert hiszem, hogy a legizgalmasabb történetek a mindennapi élet apró rezdüléseiben rejlenek. Nem sok írásom jelent meg eddig, inkább csak magamnak írtam, fiatal kamasz korom óta, mert úgy gondoltam, hogy a történeteim nem biztos, hogy érdekelnek bárkit is. Amit eddig nyilvánosságra mertem hozni, azok az utinaplóim, amiket az utazásaim során írtam. Ezt a közösségi médiában meg is osztottam. Mivel egyre többen, és többen mondták, hogy ezzel is kellene foglalkoznom, kellő bátorságot gyűjtve vágtam bele az írásba. Ez a sztori 2020-ban indult egy karantén naplóval. Azóta írok, ha van rá szabad időm. A szülinapi pályázat...
