Maradj velem

Edit Szabó : Tétlen vagyok ” Minden áll,csak a századok rohannak ” Tűzből pattant fényló lovam átszáguld Szemem előtt lovagol gondolatban. Nem tudom, mit reméljek,

Ma van a napja, Mikor a természet a téli leplét ledobja. Újjászületik az ember, Felébred az alvó természet. Szürkéből minden színné változik, Komorból a hangulat

Már nem érdekelnek a suttogások, A hátulról jövő pusmogások. Az okítások, mit, hogy kellene, Eldöntöm nekem mi az, ami tetszene. Nem zavarok én már más

Bár tudnám, mit érzel, Ott mélyen, hova senkit sem engedsz. Mi jár a fejedben? Mi az, mit senkivel nem osztasz meg. Mondd, miért kellett mennem?

Az idő nem old meg semmit, Csak mindent elrendez. Elindítja a jövődet, De fájdalmat el nem vesz. Mindenkit oda helyez, ahova kell, Aki megérdemli, azt