Én vagyok a puskini felesleges ember
Nem mindig látom hogy van miért élnem
De hívőként magamban kárt nem tehetek
Hát jobb lenne elkezdeni félnem
Mint divatból a nappali közepébe
Épített zuhanykabin
Életemhez mint kusza vízvezetékek
Kígyóznak gondolataim
Acélszürke ingben úszom lelkemben
Acélsubás hegyek unokája én
Saját nyelvembe harapva szétfröccsen
Néma húsomból a méla vér
Álmomban ismeretlen vén zarándokot
Támogattam a templomdombra fel
Előttem röhögtek csúf gunyoros arcok
A zengő zsoltár csak kettőnket érdekelt
De magamhoz öleltem a gúnyok arcát is
Mondják az életben haladni kell
S hogy jobban érezzem magam hajszálnyit
E verset megírni ébredtem ma fel
A konok éjszaka billentyűit verve
Egy rotringbetét létén megbotránkozom
Tovaszállt sorok nyomait keresve
Próbálok nem lépni hamis lábnyomon
Vagyok tán’ nietzschei emberfeletti ember
Ugyan már – ahhoz még előkép sem
S hívőként ilyen címre nem is törhetek
Hát jobb lenne elkezdeni félnem
(2020. 02. 16.)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.
