Búcsúzunk
Az utolsó nap, mit annyira vártunk,
és most mégis könnyező szemmel állunk,
megkopott padok némán integetnek,
vár egy új világ, amely ismeretlen.
Lassan, szomorúan száll most az ének,
benne lüktetnek ábrándos remények,
búcsúzni kell – elhagyjuk az iskolát,
lábunk indulna, de szívünk tétováz.
Tanáraink, kik tudásukat adták,
a lelkünket is sokszor gyógyítgatták,
féltő szeretetük mindig velünk volt,
bölcs tanácsuk az élethez – nekünk szólt.
Ott voltak ők a viharban és bajban,
csitítgató szavuk szívünknek balzsam,
hogy mondjuk el, hogy hiányozni fogtok,
ki segít fel majd, ha lesznek mélypontok.
Gyanúsan csillogó a sok-sok szempár,
átöleljük és bátorítjuk egymást,
velünk búcsúzik a sok kedves emlék,
egy pillanatra még úgy visszamennénk.
Őrizzük a csengő szólító hangját,
mi hosszú évek alatt vált dallammá,
de most búcsúzni kell, az idő halad,
– tovább! – zengi a dal, tárd ki szárnyadat.
2019.04.30.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
