Végállomás

Edit Szabó: Végállomás

Mindegyiket ismerem,
„tudom,hogy merre mennek,”
mikor hová indulnak,
végig járom az utam.

Végállomáson sorban
készen áll minden vonat,
hogy újra elinduljon,
vigyen a hosszú úton.

Bejárom az országot,
csodálom a világot,
gyönyörködik két szemem,
hiszen nagyon szeretem.

Hegyen-völgyön halad át,
kitágul látóhatár,
szülőhazám ez nekem,
illik,hogy megismerjem.

Házak,tornyok,templomok,
földutakon várromok,
idő múltán roskadnak,
de mindent megmutatnak.

Idézőjelben Radnóti Miklós:Nem tudhatom című verséből.

Bőcs,2022.12.11.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »

Ne fakuljon

Miért fáj így a szerelem, s miért fáj, hogy te nem is tudhatod. Miért fáj, hogy minden nap látlak, s te még csak nem is

Teljes bejegyzés »

Harsogni remélne

Annyi mindent mondanék, s oly némák a szavak, szememben a fény, mely szívemből szaval. Nézz hát most bele mélyen, S hallgasd, hogy zenél a lélek,

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Meghalok, és te észre sem veszed, csendben hagyom itt e világot. Hátra hagyok mindent, mindent mi eddig bántott, itt hagyom a világod. Egyedül maradsz, rám

Teljes bejegyzés »

Eső voltam

Eső voltam, s nyári záporként, hajadon végig csorogtam. Lemostam arcod minden ráncoló bánatát, s szemeid csillogásában úgy érintettem bőröd, mintha nem jönne el a holnap.

Teljes bejegyzés »