Aki nem veszprémi születésű, arra mámorítóan hat az itteni levegő – legalábbis ezt éreztem először, mikor tíz éve leszálltam a buszpályaudvaron. Nem akartam elmenni. Úgy tűnt, ez a város várt engem. Mint egy ismeretlen ismerős rámköszönt, átölelt és nem eresztett. Semmiben nem voltam még ennyire biztos, mint hogy megérkeztem. Sőt! Hazajöttem. Azóta is vigyáz rám. Gondoskodik rólam, ahogy anya a gyermekéről. Ez a hely napról napra elvarázsol, és egy megmagyarázhatatlan erővel ideláncolt örökre. Itt nemcsak otthonra, igaz barátra és szerelemre leltem, hanem rég elveszett önmagamra is. A későbbiekben kiderült számomra, hogy az ükszüleim veszprémiek voltak. Ennek tudatában én szó szerint hazajöttem.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Van egy költészeti (irodalmi) blogom, Café Poetica- a virtuális irodalmi kávéház néven. de felkértek már irodalmi pályázat zsűrijének, illetve képzőművészeti kiállítások megnyitására is. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.