Megint ?intaháza 3.
Eljöttem újra, kínlódva a döntéssel
Feszült hetek lassan teltek,
Éjszakánként rám nehezedtek,
Hosszú éjszakákon át kergettek.
Izzadó testemre remegés tört,
Elmémben a gondolatok
Mint hulló csillagok,
Oly gyorsan változnak, és múlnak el.
Néha már úgy éreztem,
A halál angyala jött el.
Az órákat napoknak éreztem
Vártam a reggel sugarait,
De a sötétség nyomott el.
Néztem a semmit, az üres csendet
Szuszogtam, mint rémült vad,
És csak vártam, vártam,
Hogy a lelkem talán most hagy el.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
