Őszi borún át
esőcseppek hajóznak
ég és föld között.
Hulló gesztenye
levélszőnyegen zizeg
szívét kitárva.
Ezeréves tölgy
avarpalástját ölti:
rőt lángra lobban.
Rozsdamarta föld
életfonalat hálóz –
gomba virágzik.
Hajnali fagyban
csipkebogyó parázslik
szél-szonáta sír.
Égő fa roppan
köd lépdel le a dombon
s bíborba merül.
Vén szőlőtőke
ifjú bor-szüretet áld:
Végtelent bűvöl.
Túrabakancsom
mély nyomot hagy a sárban
elmossa a víz.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws