Türelem
Hol vagy már türelem
gyolcsban temettek el?
Fegyverrel kezemben
soká várakoztam
Hadba akartam szállni
a szürkülő alkonyattal
de már a küszöbön felbuktam
Mire felébredtem
sötétség borult testemre
S magamba kellett zárni
felgyülemlett fájdalmas mondókám:
Hol maradt akár a türelem lábnyoma,
mely az embert a fájdalomtól megszabadíthatja
A türelem fája már nem virágzik
s a türelem nélkül csak a sátán hahotázik
A türelem pedig nagy kincs
hiányánál az ember úgy érzi
mindkét csuklóját zárja bilincs
A gondolatok egymásnak feszülnek
az ellenfelek hiányától megrészegülnek,
s egymás elleni harcra kényszerülnek
A türelem legnagyobb ajándéka
hogy a békét a Földön feltálalja.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
