Ha elmegyek otthonról, mindig kicsit féltelek.
Hogy nem vagyok ott, ha kérnéd segítségemet.
Nem nyújthatom segítő kezem,
Ha ha valamit nem érsz el, csak nehezen.
Gyerekként mindig vártam hogy megérkezzél,
Izgatottan ugrottam fel mikor az ajtón beléptél.
Valami apróság ott lapult kosaradban,
Tudtad, aznap arra vágyok mindennél jobban.
Mára én vagyok aki napközben azon gondolkodom,
Mit vigyek, amivel sikerülne örömet okoznom.
Olyan jó látni a mosolyt az arcodon,
Mikor apró ajándékom a kezedbe adom.
És ha sokáig nem vagyok melletted,
Mert máshova sodor közben az élet,
Kicsit mindig aggódok hogy mi lehet veled,
Mindig, minden nap féltelek.
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.