Az élet egy nagy kirakós játék.
Vég nélküli, változó egy képlet.
Hol folyamatos-képlékeny a kép.
Mint mindaz, mit elérni szeretnétek.
Egyszer könnyűnek tűnik kirakni.
Máskor sehogy sincs meg a helye,
És nem látjuk körvonalazódni,
Hogy végül mi is lesz belőle.
De részei vagyunk e játéknak,
S beilleszkedni néha nehézkes.
Keveredünk máshonnan valókkal,
Riadtan nézönk magunk körül széjjel.
A káoszban a hasonlót keressük,
Hogy értelme legyen a létünknek.
Igyekszünk meglelni a helyünk,
Kirakva a kirakós képünket.
Nem mindegy, mit osztott az élet,
Mit és hogyan kellene elérnünk,
Vagy hogy a kirakónk hány részes,
És hogy sikerül-e kiraknunk végül.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
