Ó, Teremtő, Te ott fenn, hol csillagok reszketnek,
Kik is vagyunk mi, árva porszemek, hogy szólunk Hozzád?
E világ tüze, jajongó árnya, nem ér el oda,
S mégis, szívünkben ott lüktetsz, mint régi dobbanás.
Te vagy a Csend, az Örök, az Elrejtett Út,
Mit ködbe vesző álmok tépnek szüntelen,
S mi, rongyos harcosok, elvesztve önmagunk,
Álom és kín között kutatjuk a Végtelent.
Emlékszem még a régi napra,
Mikor hitem volt a mennyei fény,
De az égbolt mára szürke vászon,
S nincs rajta más, csak kihunyt remény
Talán bennem él az Isten,
Talán én vagyok a temploma,
De ha így van, miért oly messzi,
Miért nem hallom szent szavát soha?
Az est ködjén lépek át,
És kérdem: van-e még csoda?
A mindenható árnya kísér engem,
De képmása rejtve marad mindenkorra.
Mégis, Ó Uram, ne hagyj el minket,
Mert minden vádunk, minden könnyünk Hozzád száll.
Te vagy az Út, mit rejt a homály, s mit álmodó lépteink keresnek,
a kezdet, a vég, s az elgyötört világ.
Csak állj ott, mint egy örök emlékmű,
Hadd, lássunk Benned vigaszt és célt.
Mert ha nincs Teremtő, miért lobban szívünk,
S ha nincs mennyei láng, mi vezeti lépteink énekét?
Author: Mahler Csaba
Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...
2 Responses
„Mégis, Ó Uram, ne hagyj el minket,
Mert minden vádunk, minden könnyünk Hozzád száll.
Te vagy az Út, mit rejt a homály, s mit álmodó lépteink keresnek,
a kezdet, a vég, s az elgyötört világ.”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Remélem, hogy a jövőben is megoszthatjuk egymással az alkotás örömét.
Szeretettel,
Csaba