Tegnap a hűvös erdőben bóklásztam
Az avar lágy zizzenését fülelve,
Melyet a szél csak terelgetett tovább.
Csupasz ágak közt napfény szűrődött be.
Egyedül voltam, de mégsem magányos.
Úgy éreztem, hogy barátok közt járok,
Hol nyugodtan maradhattam önmagam.
Megértő biztonság övezte utam.
Minden ág már ismerősként rám köszönt.
Hűs békéjükkel frissen feltöltődtem.
A természet oly vidáman üdvözölt.
Sok válasz került lelkemben helyére.
Tudtam, ezentúl máskor is kijárok,
Hisz mondhatok bármit, vagy csak kiáltok.
Magamért itt én őszintén kiállok.
S elfogad az erdő annak, ki vagyok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...