Tudom, - annak ellenére, hogy néhány versem és írásom megjelent újságban és irodalmi folyóiratokban, volt velem beszélgetés a rádióban, s ott elhangzott versem, - mégis amatőr vagyok. Nem „művészi értéke” (?!) miatt tartom fontosnak az írást, hiszen nem az...
Sokkal inkább őszinte önvallomások, s talán valami más...

 Két dolgot becsülök: a meghittséget és azt, hogy az ember képes legyen örülni az életnek. Születési hibám az optimizmus. Génjeimben hordozom az erőt és hitet, amelynek segítségével mindig volt és van erőm újra kezdeni. Rengeteg pluszt kaptam a szüleimtől, otthonról hoztam ezt a vidám, szeretetteljes mentalítást. Fel tudom venni a harcot az élet mínuszaival szemben, holott azokból is kijutott bőven. Ha történik velem valami rossz, két másodperc sem telik bele, és azonnal megtalálom a dolog jó oldalát.

Talán azért írok, mert nem tudom más módon gondolataimat és érzéseimet elmondani. Talán azért, mert úgy érzem írásaimmal sikerülhet kisugározni ezt az áradó életszeretetet, amivel telített vagyok, és így is segíthetek másokon…

Vallom, az egyetlen ami nem múlandó a szeretet. Mi emberek vagyunk a világegyetem értelme, mi építjük az időt. Mi emberek vagyunk az örökkévalóságot átívelő híd, lehetetlen helyzetekbe bonyolódunk, hogy újra, meg újra próbára tegyük önmagunkat és tanuljunk szeretni, szeretni, SZERETNI!...

Ha az ember szeretettel él nincs idő. Időtlenség van. Csend és nyugalom. Ahol nincs meghitt szeretet, ott semmi sincs. Az élet sohasem adja fel, az egyedüli valóság maga az Élet! A tudat bármely pillanatban, amikor úgy tetszik neki emlékezhet, kicsoda is valójában, emlékezhet a valóságra, emlékezhet a szeretetre. Ösztönösen tudom, mi mindannyian az élet gyermekei vagyunk, az életé, és a szereteté. Ki előbb, ki később rájön erre az örök igazságra...

Az élet állandóan jelenlevő. Nem kezdődik és nem ér véget. Fogantatás, születés, halál csak bekezdések, amelyek egy mindig folyamatosan létező individualizmusnak újabb és újabb létformáit vezetik be. A valóság, sohasem törődik az emberi megítéléssel. Az ember életcéllal rendelkezik, ha nem ismeri célját, akkor sorsszerű események hozzák tudatára. Egyszerűen ezért írok. Talán nem tudatosan. Valaki, vagy valami erre ösztönöz, itt legbelül. Vannak gördülékeny mondatok, vannak kevésbé gördülékenyek. Mindegyik őszinte. Vannak nagy-nagy csendek.

 Kifogyhatatlan erő bennem a szeretet. Ezt a meleget és harmóniát szeretném kisugározni…

2004.