Az irodalmi manierizmus legfőbb jegye a keresettség! Ez főként a retorika eluralkodásában, a különleges stilisztikai eszközök (elsősorban a különcködő költői képek) használatában áll - ehhez társul a szerkezeti bonyolultság vagy lazaság. A manierista szerző, ha kísérletet is tesz a világ összefoglaló ábrázolására, nem képes lemondani azokról a hatásvadász eszközökről, amelyek egyszerre mesterkéltté teszik alkotását s ugyanakkor iskolázottságát, műveltségét hirdetik (homályos kifejezésmód, érzéki effektusok, bizarr képek és tudálékos célzások). A francia irodalomban a préciosité, az angol irodalomban az euphuizmus a megjelölése. A spanyol gongorizmus és az olasz marinizmus, bár a barokkhoz tartozik, szintén mutat manierista vonásokat.

A manierista irodalomra egyszerre jellemző a "tudós" lángolás és a reneszánsz szerelmi hév megfékezése. A tudóskodó, moralizáló témák felé fordulás egyre bonyolultabb, mesterkéltebb és csiszoltabb kifejezésformát igényeltek.   A nagy klasszikus hasonlatok helyén kis allegorikus képek, és antik bölcsességek próbálják szemléltetni a csapongó, egyre több szinonimát felvonultató mondanivalót. A kor európai irodalmát a kiábrándultság jellemzi. Cervantes Don Quijote c. regénye az illúzióvesztés eposza, ahol a lovagvilág ideája tragikusan ütközik a könyörtelen valósággal. Ez a meghasonulás hozza létre a tragédiaműfaját. Megjelennek az olyan összetett erkölcsi értékek, mint a rút vagy az ironikus.

A Balassi utáni korszak a tudatosan művelt magyar költészet nagy kivirágzásának kora. Ha Balassihoz fogható költőegyéniséget nem is adott, annál több a művelt, korában híres költő, tudós, irodalomszervező. Pezseg az irodalmi élet, új műfajok jelentkeznek; csaknem mindenki kötelességének érzi, hogy munkásságának ars poeticáját elméletileg is igazolja. A magyar manierista irodalom egyik sajátossága, hogy a szerzők a különleges viszonyok (ld. történelmi háttér) között - s talán éppen ezért is - meg tudták teremteni a válságérzet és a hit szintézisét. A magyar irodalomból kiemelkedik az iskolateremtő Szenczi Molnár Albert (1574-1634). Latin-magyar szótára (1604) és latin nyelvű magyar nyelvtana (1610) nemcsak híressé vált zsoltárfordításait (1607) alapozta meg, hanem a magyar nyelv fejlődésének is meghatározó teljesítménye volt! Zsoltárait mintegy 130 különböző dallamra szerezte, s kb. ennyi versformát, strófaszerkezetet is használt. Arra törekedett, hogy műve ne csak a gyülekezeti éneklést, az istentiszteletet szolgálja, hanem annak költői-esztétikai értéke is legyen.

Az első magyarországi nyomda, Honterus Jánosnak, a szászok nagy reformátorának brassói nyomdája 1535-ben alakult meg, de magyar nyelvű könyvet nem nyomtatott. Az első magyar nyelvű nyomdának a Sárvár melletti újszigetit minősíthetjük, amelyet a vár ura, Nádasdy Tamás protestáns főúr Sylvester János buzdítására állított fel 1537-ben. A Nádasdy nyomdát Abádi Benedek vezette, két termékét ismerjük, ezek: Sylvester János Grammatica Hungaro-Latina 1539-ből és az Új Testamentum magyar fordítása, számos fametszettel, 1541-ből (78. ábra). Egyéb kiadványai elvesztek. A nyomdáról 1541 után többé nem hallunk.

A magyar irodalmi manierizmus képviselője elsősorban Rimay János. Rimaynál fedezhető fel először a szó mai értelmében vett hazafiság, tehát egy politikai koncepciót is kifejező nemzeti öntudat és büszkeség. Megrendítően szép versben siratta a magyar nép nyomorúságát. A naturalisztikus képekben gazdag hat strófa után a vers befejezését alkotó hazafias hitvallás a közvetlenül kirobbanó érzelem Rimaynál rendkívül ritka megnyilvánulása:

PÉLDA 

Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem,
Kivel szerelmetes mind tavaszom s telem,
Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem;
Nálad, hogy szeretlek, legyen ez vers jelem.

A retorikus szemlélettel dolgozó, esetenként erotikus utalásokat használó művész, ha kísérletet is tesz a világ összefoglaló ábrázolására, nem képes lemondani azokról a hatásvadász eszközökről, amelyek egyszerre teszik mesterkéltté az alkotását, s hirdetik iskolázottságát, műveltségét. Hauser Arnold véleménye szerint a modern irodalom a manierizmusból ered.

PÉLDA