A manierizmus a reneszánszt a barokk korral összekötő, kb. 1530 és 1600 között virágzó stílusirányzat. Megjelenése mindenütt összefügg a reneszánsz válságjelenségeivel, gazdasági, társadalmi, politikai katasztrófáival, a reneszánsz kultúra társadalmi bázisát alkotó erők megrendülésével. Itáliában első jelei már az 1520-33 években megjelennek, kibontakozása pedig a század második felére esik. Európa többi országában, elsősorban a Németalföldön, Franciaországban és Németországban a század utolsó évtizedeiben figyelhető meg kialakulása, 1600 körül pedig többnyire már végleg alulmarad a barokkal szemben. A reneszánsz Európa peremén, Angliában, Skandináviában és Kelet-Európában azonban még a 17. század első évtizedeire is kiterjednek hullámverései. A manierizmus mint összetett jelenség megtalálható és kimutatható a szellemi élet majd minden területén, legfőképpen a képzőművészetekben és az irodalomban. Legfeltűnőbb stílusjegyei a reneszánsz klasszikus nyugalmának, harmóniájának a megbomlása. Érzelmek túlfokozottsága, a díszharmónia, a mesterkéltség, a túlzott dekoráció, a megcsavart alakok, a valóságtól eltérő térillúzió, bonyolult allegorikus ábrázolások, a disszonancia, az eredetileg rosszalló elnevezés szerinti erőtlenség, modorosság (az olasz "maniera" jelentése 'modor') jellemzi. A nagy méretek, a látványszerűség, a reprezentatív pompa kezdett eluralkodni, másfelől a kihívóan vakmerőnek, a túlhajtottnak a kultusza divatozott. A manierista alkotók az érett reneszánsz művészek munkáit próbálták felülmúlni, ám törekvésük megvalósítása során gyakorta estek túlzásokba.

A 16. sz. dereka táján Európa-szerte beállt a politikai krízis (vallás- és nemzeti/birodalmi háborúk, a török kérdés), vele együtt a létbizonytalanság. A világegyetem törvényszerűségeinek helyesebb megismerésével az ember központi szerepének humanista értelmezése kérdésessé vált, az ellenreformáció megindulásával vitássá lett a hit és a tudás viszonya - ezzel a reformáció előretörése megfordult. A világ valójában meg- és kiismerhetetlen - állították az alkotók és a gondolkodók; az egyik legnépszerűbb kép a labirintus, az útvesztő (még a vallásosok is úgy tartják, hogy a világ Isten útvesztője). Az abszolutizmus  kialakulásával a kettős morál kapott lábra (az uralkodókra és a felső körökre más törvények érvényesek, mint a kisemberekre); a társadalmi viszonylatok bonyolulttá válása megszülte az intellektuális rétegekben az elidegenedést, a fáradt lemondást, az ókori sztoikus filozófia újjáéledését, s ezt másfelől (főleg az arisztokrácia életvitelében) a pompa és az élvezetvágy egészítette ki. A reneszánsz ember önbizalma megingott, válságba került! A manierizmus - hasonlóan a "reneszánsz második korszakának" eszményeihez - mindenütt a mesterségbeli tudást, a formai virtuozitást helyezte előtérbe, kialakultak a művészeti akadémiák, s ezekben főként a nagy reneszánsz mesterek technikájának elméletét és gyakorlatát tanították. A reneszánsz individualizmus eredményeként megnőtt a művészek önérzete - ám ez esetenként kétségbeesésbe, vallásos buzgalomba fordulhatott át. Az új, a meglepő, a különös hajszolása, a rejtett értelmek képszerű ábrázolása a manierizmus jellemző jegyei. Az erotika elöntötte a művészeteket, mindig kihívó, izgató, keresett megjelenítésben. A groteszk mozzanatok, helyzetek, események sűrű ábrázolása szintén jellemző e stílusra.

Összegezve - a manierista stíluseszközök modoros bonyolultsága mögött észrevehető a világgal való harmóniáját elvesztett művész félelme, bizonytalanság érzete. Bár "mindent" tud, de a "végsőt" nem tudja sem felfogni, sem kifejezni.

Történelmi háttér:
Európa fő konfliktusa a Habsburg-kérdés körül forog (Spanyol trón megszerzése, császári cím a kezükben, sem a franciák, sem a német tartományok nem nézik jó szemmel), a reformáció konfliktusi csak bonyolítják a helyzetet. A kezdetleges középkori haszonszerzést felváltja a tervszerű, célszerű, gazdálkodás. Az ipari jellegű városok kereskedelmi jellegűvé alakulnak. Az áru értékét a piac kezdi meghatározni. A világkereskedelem tengelye a török veszedelem miatt áthelyeződött a Földközi - tengertől nyugatra. Gazdasági - politikai - morális válsághoz vezetett Róma kifosztása. E korszak legfőbb jellemzője az elidegenedés. Magyarországon a késő-reneszánsz vagy manierizmus a 17. században  jelentkezik, ez a monumentális építkezések ideje, jelentőségére nézve vetekszik a Mátyás-kori kora reneszánsszal.

1545. Tridenti - zsinat: ellenreformáció, harcosai a jezsuiták

Eszmei háttér:
1530-től kezdődően egy zavaros, ellentmondásokkal teli művészet kezdett kialakulni. Ekkor született a mai értelemben vett esztétika és kritika.

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász