|
A barokk kor és stílus a reneszánszot, illetve a késő- reneszánsz manierizmust váltotta fel; a 16. század utolsó harmadától a 18. sz. közepéig, második harmadának végéig terjed az európai irodalomban (természetesen az egyes országok, kultúrák esetében találhatunk eltéréseket).
A vallási világkép túlsúlya nem jelentett esztétikai megújulást. Ez azt jelenti, hogy a reneszánsz idején kialakuló esztétikai-poétikai rendszert a barokk is elfogadja - azzal a megszorítással, hogy mindazt kiiktatja belőle, ami a vallásos világképpel ellenkezik. Tehát a horatiusi közvetítésű arisztotelészi elmélet irányítja a szerzőket és a kritikusokat - az utóbbiak kezdetben azzal bajlódnak, hogy a reneszánszban elvilágiasodott rendszert hogyan hajlítsák a teológiához, később pedig azzal küszködnek, hogy mit kezdjenek a megerősödő és mindenre kiterjedő természettudományos világképpel. Az antik elemek beépülnek a formanyelvbe, de elvesztik humanista tartalmukat. Marad a didaktikusság és a tekintélyelvűség. Enciklopédikus ismeretek rögzítésére törekednek - ezek immár nem a tudósok szűk köréhez szólnak, de még mindig elit- műveltség ez: az isteni világrend megismerése jegyében. A barokk irodalom már azért is könnyebb volt megállapítani, mert elsősorban írásos irodalomról van szó. Az iskoláztatás fejlődése és a nyomdai kapacitás növekedése lehetővé tette a nagyságrendi növekedést. A 15., 16. és 17. századbeli Bécs városa Európa leghatalmasabb uralkodó családjának, a Habsburgoknak székhelye volt, akik német-római császárok s egyben magyar királyok is voltak. Az ő uralkodásuk alatt jött létre az a szoros kapcsolat az osztrák kultúrával, amely hazai nyomdászatunkra is nagy hatással volt.
Pázmány Péter: Prédikációk (részlet): "Mert igaz mondás, hogy az ag lóból nehéz poroszkát csinálni, ag fából nehéz gúst tekerni, horgas tõkét igenesíteni, a fejér gyapjat, ha egyszer fekete festékbe mártod, ki nem tisztul, az új fazékről nehéz lemosni az elõször belé-vett szagot... így nehezen hadgya vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett." Zrínyi Miklós: A török Áfium (részlet):"Ez a rettenetes sárkány, a török, Váradot, Jenőt tűlünk elvette, sok ezer lelket rabságra vitt, sokat a kardnak élivel emésztett meg; Erdélyt, koronánk egyik legszebbik boglárát felprédálta, zavarta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szőlőt... De ha az oktalan állatok a magok barlangjoknak bántódásáért, a magok kölyköknek elviteléért készek a halált szenvedni: mennyivel minékünk inkább, kik dicsőséges magyar vérnek maradéki vagyunk, az mi atyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik, mennünk, mégis legalább bosszút ezen a dühödt eben állanunk." |
Koronázás
A
barokk új műfajokat teremtett, fellazította a hagyományos műformák kereteit, új
kompozíciós formákat hozott létre: a sok részletből, epizódból felépülő, poklot,
földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezetet, s ez főképp a
barokk eposzban
érvényesült. A szerkezeti harmónia megszűnik, a kompozíció is, a mondatszerkezet
is fellazul, részekre szakad, hullámzóvá válik. A szerteágazó kompozícióban sok
a mellékepizód, a betét és a példa. A logikusság helyébe az illogikusság, a
szimmetria helyére az aszimmetria, a racionális kiszámíthatóság helyébe az
irracionális illúzióra törekvés lép. Képalkotása merész, de lehúzza, hogy a
díszítésre szánták. Jellemzi a csodálkoztatás, a meghökkentési szándék, a
lendületesség és a feszültség - hiányzik belőle a moralizáló vég, viszont átüt
rajta a vallásosság új hevülete: misztikus, borzongás, rettenet, heroizmus.
Tasso
szerint a barokk író "válassza a szép dolgokból a legszebbet, a nagyobból a
legnagyobbat, a csodálatosakból a legcsodálatosabbat, s igyekezzék e lehető
legcsodálatosabbat még újdonsággal és méltósággal párosítani." Az irodalmi
szövegekben a gyakran öncélú, bravúroskodó technikáról árulkodó díszítőelemek
bősége lepi meg az olvasót: érzéki hatású és keresett metaforák, pompázó jelzők,
bizarr akusztikájú verselési formák. Halmozódó mondatrészeket a csattanók és a
retorikából eltanult hatáskeltő kérdések, felkiáltások, késleltetések,
megtorpanások tették még hatásosabbá. A barokk alkotásban szétválaszthatatlanul
keveredik a természetesség esetenként erotikával érintkező követelménye a
misztikus, sejtelmes látomások szimbolikus világának ábrázolási kényszerével.
Általánossá válik a halmozásos szerkezetre épülő körmondat, az embléma és az
allegória; mindent meghatároz a pátosz és a vallásos szemlélet uralma.
Pázmánynál a barokk írói magatartás, Zrínyinél az alkotói módszer tapasztalható;
az első igazi barokk mester Gyöngyösi István. A barokk irodalom először hozza
közel egymáshoz a művelt körök és a nép nyelvét. A magyar barokk jellemző
műfajai: eposz, imakönyv, vitairat, hitvitázó dialógus és emlékirat. 
PÉLDA
