AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

A Vágy nyomában

Mozdul a Vágy, kacarászik, s hangtalanul tovalépked.
Karjai közt ragyogó, suta pillanatárny ölel át ma.
Lázas lábnyoma jéghidegen lobog, ott, ahol éled.

Ránehezül kezeimre a könnyekkel teli átka:
Illatodat karolom, s ahogy éjszaka támad a semmi,
Véres ujjával nevedet rajzolja a tájra.

Bőrömön ég szemeid sugara, de nem oltja ki senki,
Játszik a Szél, hajamat simogatja, amíg Neked írok.
Nem hiszi el, hogy a szív valakit tud örökre szeretni!

Vézna betűket a Perc kaparász' tenyeredre, ha sírok,
Kérdezd újra a tegnapi Vágyat, akit sose látunk!
Csend suhan át a ruhámon, választ adni se' bírok!

Zajjal örvénylik tova nappal az Éj, mire várunk,
Majdnem az arcodon ég az a csók, de a Vágy tovalépked...
Tétova bőröd a bőrömön - összefonódva megállunk...

2004. május 18-21., Budapest-Vác

< >