AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Hajnali apokalipszis

Összeesett hegyek átka alatt menetelnek a vágyak,
Felsziszegő üres álmokat írnak a fénybe az árnyak.
Szürke az ég, zivatar kopogása benéz a szobámba,
Füst gomolyog fel az emberi szívről - senki ne lássa!

Halkan üvölt a vonat, tovasurran a Perc nevetése,
Rombazuhant falakon feszül, ájul a könny csepegése.
Tegnapi láz gyönyörében a Föld sima semmibe sorvad,
Íztelen álmosolyod tenyerem vonalában elolvad.

Megtör az éber utálat, a szürkeszemű, kusza hajnal,
Életet így imitál: suta, hangjegy nélküli dallal!
Bőröm alatt lila véna lobog, neved illan a sejtben,
Látlak a távoli tájban, arcodat el se' felejtem!

Mozdulatok heverésznek a mindenen őrködő gyászban,
Pislog a tétova szó, kialudnak a fények a házban.
Fátyolomat csupa rossz hír festi ma éjfeketére,
Rám vigyorog a lakótelepünk gunyoros denevére.

Még van erőm, lehunyom a szemem, de e kép hazug élet,
Van szerelem, ami ég, sose bánt, sosem öl, sose téved?
Reszket a láztól felragyogó ölelés, ima támad,
Pusztul a csend, s a világ peremén nyomokat hagy a lábad!

Eltemetem a halott tulipánok ezer szirom-álmát,
Rám simogatja a Lét a hiányod örök viaszarcát.
Elkeverednek a vézna betűk szemeid sugarában,
Hűs márványtakaró fedi testem a jég-nyoszolyában.

Tegnapi vágyakat olvas a Sors - hova tűnt az az érzés?
Álmokat élsz, de te más vagy: válasz nélküli kérdés.
Sziklafalon ül a kétely, mélybe repülnek a testek,
Nélküled élek e gyászban, mégis örökre szeretlek...

Megváltó, tört szárnyú angyalok úsznak az égen,
Vállam terheitől fut az árnyam messze a réten.
Zöldül a fű, és új hit emel fel a tegnapi porból,
Újjá így születek: csupa szépből és csupa jóból!

2004. március 22-23., Vác-Budapest

< >