AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

A Hajnal felé

Halott fák intenek sután a Télnek,
Bűnökkel megrakodva ballagok...
Fejem fölött utolsó csillagok
Egy új tavaszról álmokat zenélnek.
Fehér lepelben táncoló Remény
Letörli szürke arcomról a csendet,
Megjártam én a poklot és a mennyet...
Ruhám redőiben kering a fény.
Lehunyt szemekkel szebb napokra várok,
Sós íz ég ajkamon, továbbmegyek.
Mögöttem hervadó, szűz jégvirágok,
Előttem messzi, halványzöld hegyek...
A város lassan ébred, és a Hajnal
Megváltja vétkeim, sugárnyi hanggal!

2005. február 22., Vác-Budapest

< >