AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Betonálmok

Felhők suhannak égi útjukon,
Ragyogva súg mesét a néma távol,
Igéz a Szó. Karomból épp hiányzol,
Csonkod rajtam lobog, mint egy ikon.
Zuhan fölém a Vágy, az ősi bánat,
Betonfalak szívében létezem,
Rabláncomat Miattad élvezem.
Itt minden emlék könnyen megtalálhat.
Gigászi harcot vív a Fájdalom
Igaznak vélt ígéreted zajával,
Tekintetedben ég a szánalom.
Tolvaj Remény oson feléd a Mával,
Amíg visznek tovább a lábaim...
(Már felhők közt repülnek álmaim...)

2004. szeptember 28., Vác-Budapest

< >