AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Reggel

Felébreszt egy nehéz ősnapsugár,
Gyáván hódol nyomában ködruhás Ősz,
Lombillatú ablak mögött sosem győz
Az Álom. Párnámon jöttödre vár
Egy fejnyomat. Lassan nyitom szemem,
Fehér falak közt szédülök szobámban,
Fáj minden mozdulat zörgő ruhámban.
Tükörbe nézek, és ott vagy velem.
Táncolni kezd a konyhaasztalon
Egy gondolat, míg szürcsölöm teámat,
Hiányod ébren újraálmodom.
Hosszú utamra invitál a Bánat.
Lakótelep neszébe zajt lopok...
Emlékszel még? Itt voltunk boldogok!

2004. szeptember 29., Vác-Budapest

< >