AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Szakítás nélkül

Azt mondtad, mondjam el Neked,
-  Nem lesz rá többé alkalom -,
Megérintetted alkarom,
Akkor még ott voltam Veled.

Nem szóltam semmit, néztelek,
Öleltél, mint egy dallamot,
Reggelre mégis elhagyott
A Gondolat. Nem értelek!

A nyárból ősz lett álmosan,
Esőt hoz minden éjjelen
Emléked. És én éhezem
A csókjaidra, lázasan!

Nem vársz már rám, de kell nekem
Még egy utolsó alkalom,
Hogy aztán minden alkonyon
Erősen fogd a két kezem!

Bevallanám, de nem lehet,
Mert nincsenek rá mondatok,
Te más lettél, s csak én vagyok
Betű helyett egy ékezet.

Egy csókban égtünk épp, s Neked
Nem mondtam el... És éjszaka
Szakítás nélkül tűnt tova
A nyár s az érzelem - Veled!

2004. október 5., Vác-Budapest

< >