AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Kérdések

Tegnap széttörted, és talán
Ma újra megteszed,
Az én hibám,
Mondd, még hányszor hagyom?
A szívem elveszed,
Majd szétszakítod minden alkonyon.

Holnap majd eltiporsz,
Akár egy védtelen
Virágot? Élvezem,
Ahogy tövissel marsz belém - a testem ég,
És kell, és lesz ma még
Új válasz, csak többé
Én meg nem kérdezem...
Hagy fájjon így örökké!

Mindennap rám hajolsz,
Álmomban kék vagy, mint a tó,
S ha csókolsz - megható,
De régen nem titok.

Ma rám tekint minden faág,
Rejtélyekkel teljes
Szobádba rést nyitok,
Magam leszek a vágy.
Nyikorgó, régi ágy
Fogad magába. Hátba vág,
Ahogy hozzám egy árny repdes,
És már Te lettél két karomban épp
Az elfelejtett, ősi kép.

S Te lettél már a legbutább szavam.
"Szeretlek!"-ekkel ékesítve néz
Szemembe, majd becéz,
És átölel, és csontomig hatol
Egy kísértet - és újra átkarol,
Mint akkor éjjel, ott, mikor megláttam önmagam.

A szívemet most párnádon hagyom,
És elmegyek talán
Majd érte még egy búsabb hajnalon.
Mégsem lehet az én hibám!

Megtörtént - mert így kellett lennie,
Utálnak érte mind a csillagok,
De hogyha itt maradsz,
Boldog csak úgy vagyok!
Félek, mikor magamra hagysz!

Eljátszottuk, hogy kell nekünk
Az álom, és én hittem rég Neked.
Most mégsincs már velünk
A minden bajt legyőző vonzalom...
Tovább kellett sietnie,
Akár a szép időnek. Két kezed
Nyomában jár a szél.

Az ablakon
Beinteget
A Tél.
Elfogy szívemből így a vér,
És végül új kérdés szakad belém.
Mi lesz velem, ha nem jössz már felém?

Eszedbe jut az éjszaka,
Mikor mindent ígértél csendesen?
S nem kísértél haza,
Csak elloptad szívem...
Én őrzöm még híven
Emléked, és majd elteszem
Fiókjaim mélyére illatod.
Utána már megbánhatod,
Hogy nem szerettél - vagy talán
Pont azt, hogy még most is szeretsz.
Az én hibám?
Most min nevetsz?

Neked fog úgyis fájni,
Ha nem látsz majd a ház előtt
Engem, rád várva, megremegve állni,
S ha rájössz, hogy szívemből elszökött
Az érzés. Ám ma még a válaszod
Hevít. Részemről több volt, mint egy kísérlet,
De nem vagy más, csak egy részeg kísértet,
Ki nem lesz már sosem
Feledve mégsem! - Láthatod:
Tiéd a legszebb álmom, és az életem...

2004. november 21., Vác

< >