AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Delírium

Egy rémült kísértet lépdelt felém,
S én révülten néztem kísérletét, ahogy lehullt elém.
Kékes szemekkel ölt - lesett le rám,
S képes volt pótszerekkel függővé tenni... Gurult alám,
Akár a gyöngyszemek. A jégvirág
Szűz szirmát letörte, majd elhallgatott. Egy szebb világ
Ölében ringatott a bűvös Vágy.
Nyikorgó dalt fütyült a szél, s tapsolta őt a bűnös ágy.

Egy boldog bádogajtó nyitva állt,
Amíg neves bőrömre mérges illatod nevetve szállt.
Kedves, kérges kezed szeretve kért,
Hogy fém ízű csókod többé ne adjam fel már senkiért.
Fényszínű, vak barát baját kihalt
Utcákra vittem, és koholt váddal ítéltem el. Vihart
Hozott a részeg éj. Álmos,
Bús, ólmos részleten rágódott lustán egy fáradt város.

Egyszerre voltunk múlt, jelen, s jövő...
Pár mákos vánkossal járt táncot egy kredenc, és én, a Nő
Lettem szívedben új fegyenc. A ház
Köpött mögém rossz dallamot, miközben meggyötört a láz,
És néha egy-egy léha árny kapott
Csak vallomást. És akkor éjszaka minden megváltozott.

2004. november 22., Vác

< >