AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Suicidium

Vénámban lüktet álmos illatod,
Örvénylő gondolat süvít a Végtelenben...
Vérszínű könnydarab serceg szememben,
S vihar simítja épp az ablakot.

A Szíriusz ragyog rám élesen,
Kés pengéjén szikrázó holdsugárral,
Agyamban víziók... Egy holt, sudár dal
Ringatja testemet, míg szétesem.

Utána csend üvölt a bal fülembe.
Testnedvekkel rajzol körém a Táj
Téged - bárcsak mostanra vége lenne!
De élek, és a lét örökre fáj!

Alattam légüres tér - vonz a mély,
Kiált felém Hiányod: így ne élj!

2005. május 6., Vác

< >