AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Az utolsó perc

Letépett függönyök közt térdelek,
Megfojtott dallam száll tollam hegyére.
Halk tűz simít meg - mintha még remélne,
De egyre szürkébb álmok, képzetek
Suhannak éberen szobám falára...
Mindenhol vér, könny, felnégyelt szagok!
Lehunyva két szemem: árnyék vagyok...
Még mindig várok Rád, s a jó halálra!
Megkarcolt vénáim lilára festve
Küldik hozzád szívritmusom jelét,
Félholt lámpák köpködnek bő zsebembe.
Kint fáj a zaj, s bent elpusztít a Lét!

Meghalni indulok, ha űz a bánat,
Mert tönkretettél, mint a Tél a fákat!

2005. április 19., Vác

< >