AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Egy búcsú után

Ébrenlétembe fojtva néztelek,
Tükröt tartottam, s kettétört a látszat!
Torz csókjaiddal újra meggyaláztad
Az álmot... Összekulcsolt kézfejek
Közé szökött a néma félmagány.
Kék, arctalan barátom lett az éjjel,
Öleltelek szűz, végső szenvedéllyel...
Szemedből könnyként folyt a léthiány,
A bőrödhöz érve lassan elmerültem...
Betűkből összefűzött rossz remény
Nyomába tért az árnyam, és feszülten
Ringatta testedet vak vágy fölém...
A búcsúéj emléke fáj nekem,
- Hazugság volt a legszebb érzelem!

2005. június 22., Vác

< >