AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Szabadságomért

Bús felhők könnye mossa arcomat,
Kihalt utcán tócsákkal kergetőzve
Futok feléd, tört nyárból nedves őszbe,
Hiányból fájdalomba - pirkadat,
Majd alkony, s újra hajnal. Pillanat,
Mi bennem még örök, bár összetörte
Két tengerkék szemed, mikor tükörbe
Néztem, s tiéd volt minden gondolat:
Első, utolsó, s közte mindahány,
Fogtam kezed... Csillagként, álruhában
Sziporkáztál egy képzelt glórián,
Amit rám aggatott a vágy korábban...
De angyalszárnyamat letépted egyszer,
Csókolj még százszor - és aztán eressz el!

2005. szeptember 29., Vác

< >