AJÁNLÁS
ELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM
Szennyes Aurora
Bőrömre ráncokat ráz minden emlék...
Te meggyaláztad legszebb álmomat,
Így száz szilánkra hullt az Áldozat,
Ki szárnyalt csókjaidba fúlva nemrég,
Kit átöleltél, álnok, torz reménnyel...
Hitem loptad sok mocskos hajnalon,
A szót üres lélekkel hallgatom,
Hiszen hazugsággá vált minden éjjel!
Vénámból elszállt részeg illatod,
Lilán hömpölygő percben semmi lettél,
Szemeddel tépett testem ringatod,
Fájdalmat adsz csupán - sosem szerettél!
Könnyek mérgével szomjam oltanám,
Mezítláb élni indulok... Talán!2005. október 4., Vác-Budapest