AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Mortifikáció

Holttestemet tegnap temettem el.
Halálom száz okát fejfámra véstem,
Rád gondolok: fájdalmam újraélem...
Nem vetted észre azt, hogy mit teszel?

Szemembe néztél, s tőrként áthatolt
Tekinteted szívem falán, s utána
Zöld kígyóként kúsztál fehér ruhámba,
Belém martál, amíg karod karolt...

Végighúztad csuklómon ujjaid,
Vérezni kezdtem, s csak szaladt e penge...
Csókod toxinja áradt sejtjeimbe...
Elfújtad csonka testem hamvait,

Mézédes illatodtól fúlva fáztam...
- Hazugság volt minden! Játék neked...! -,
Torz harci hév vezette két kezed,
S lenyisszantott fejem gurult szobádban...

Akasztófára küldtél, majd csomókban
Tépted hajam! Sarokban térdepelt
A lelkem, és aztán életre kelt
A Múltba zárt Démon, ki nézte szótlan

Sok könnyemet... Közben mohón suhant el
Rajtam vágyad - mint sápadt villamos,
Reméltem, ízed még tisztára mos...
De ajkaid savként marták megint fel

Alvadt szám vérvörös, szétnyílt sebét.
Közel hajoltál, s hozzád bújtam önként,
A suttogott betűk pisztolygolyókként
Agyamba szöktek, s tűként szúrt a lét!

Beteggé tett tört lelked száz szilánkja,
Mit rám leheltél, kéjtől lázasan!
Végső reményem régen veszve van...
Bénán rohantam el Tőled, zilálva...

Nyikorgó, kacska nyári jégvirág
Tekergőzött bokámon... Lestem arcod:
Ki nyer csatát, s ki veszti el a harcot?
Bilincs feszült csuklómra, s álvilág

Illúziói halkan egyesültek
Egy percben, míg megástam síromat,
S végül Te lettél bennem áldozat...
Gyűrt tagjaid koporsómban feszülnek...

Néhány megsárgult emlék itt maradt,
Kihűlt szobám falán kereng a hírem,
Túlélni nem fogom, ha elveszítem
Múltam darabjait! - Egy év alatt

A Porból Álom, majd Valódi lettél,
S aztán Mindenből Semmi! Véget ért,
Gyilkoltam, míg halálom így elért...
Ketten haltunk... Hiszen sosem szerettél!

2005. október 4-11., Vác - Budapest

< >