Elek Andrea az Irodalmi Rádió szerzője.
Egerben születtem 1984-ben, majd a középiskola elvégzése után Debrecenbe mentem tanulni. A diploma megszerzése után ismét Egerben kerestem, és hosszú idő után találtam is állást egy kollégium nevelőtanáraként, majd gyermekem születése és a válásom után online szerkesztőként új munkahelyet választottam. Már 11-12 éves koromban verseket írtam, bár ezek nem bírnak különösebb irodalmi értékkel, inkább csak érzelemkifejezésre voltak jók. Ezt akkoriban nem tudtam még, és ezért nagyon rosszul esett, amikor az egyik tanáromtól megkaptam a kritikát, hogy nincs titok a verseimben. Egyetem alatt jöttem rá, hogy mit is értett ez alatt, ekkor felhagytam az írással és inkább olvastam sokat, ami egyébként kellett is magyar nyelv és irodalom szakon. Akkor kezdtem újra az írással foglalkozni, amikor az első munkahelyemre bekerültem, és olyanokkal ismerkedtem meg, akik nem tartották nevetségesnek a fantasy és sci-fi iránti érdeklődésemet. Ez új lendületet adott, bár a versek helyett inkább a próza felé fordultam ekkor elsősorban, és megszületett a Fogadó a Régi Emlékekhez című novellám. Ezek után sorban jött a többi, és 2015-ben magánkiadásban két novelláskötetem is megjelent, a Mítoszok és Legendák könyve, ami inkább fantasy témájú novellákat tartalmaz, és a Fekete akkordok, ami pedig a sci-fi, illetve a mágikus realizmus felé hajlik. Közben verseket is írtam, de a fő kifejezési módom a verseknél lassúbb sodrású próza lett. Írásaimban igyekszem az életből vett témákról írni, mint emberi konfliktusok, örömöt vagy bánatot jelentő események. Olyan helyzetek, érzelmek, amiket nehéz feldolgozni. Fantasy témájú novelláim is kicsit dark fantasy-ba hajlanak, ha napfényről írok, mindig ott van az árnyék is, ugyanakkor a rosszat próbálom valahogy feloldani, de a katarzis sem mindig hoz happy endet, inkább csak valamiféle elégtételt, tanulságot.
Az utóbbi időben a társadalmi problémákra is érzékeny lettem. Elhanyagolás, bántalmazó kapcsolat, a lélek küzdelmei a világ kihívásaival szemben. Ha csak egy embernek segítek azzal, hogy leírom, amit oly sokan éreznek, akkor már megérte.