Forrása Katalin vagyok, bármihez is kezdek, a harmóniát keresem benne, a kiegyensúlyozottságot, az örök szépséget. Ketten vagyunk, én és a bennem élő nyitott, a világra csodálkozó, örömteli kisgyerek.
Pályafutásom során munkáimat az angol nyelvtudásomnak köszönhettem. Legelőször gimnáziumi tanár voltam, földrajz-angol szakos, a Budakeszi Gimnáziumban három éven át, aztán nemzetközi ügyintéző, fordító és tolmács a Posta Kísérleti Intézetben. Aztán az Intézet Public Relations felelőse lettem egy 1994-ben frissen szerzett PR szaküzemgazdász diploma birtokában. Szerkesztettem és írtam is az Intézet havi megjelenésű hírlevelét. Az intézet akkorra már a Matáv fejlesztési részlege volt. Aktív pályafutásom utolsó 10 évében a Budapesti Gazdasági Egyetem Erasmus intézményi koordinátoraként visszatértem a nemzetközi együttműködés területére. Előbb a Külkereskedelmi Kar, majd az Egyetem nemzetközi osztálya vezetőjének neveztek ki. Az Erasmus ösztöndíjasok a részképzésükről, a külföldi gyakorlatukról feltöltődve, önbizalmukban megerősödve, a széleslátás képességével megáldva tértek haza, és ez engem nagyon erősen arra ösztönzött, hogy a programot itthon irányító Tempus Közalapítvány szakmai irányításával mindent elkövessek, hogy a program a hallgatók körében minél ismertebb legyen. 2018 óta nyugdíjban vagyok, sokat vagyok együtt a barátaimmal, kirándulok, és beleszerettem fényképezésbe. A fotózás olyan a számomra, mint az írás, a fényképek által generált üzeneteimet a Facebookon szoktam megosztani.
Iskoláskoromban a házifeladatként készített fogalmazásaimat nagyra tartotta a magyar tanárnőm, munkám során az íráskészségem főleg fordítások és jelentések írása során csiszolódott, aztán az intézeti hírlevél írásban teljesedett ki, de a legnagyobb megmérettetést a 2006-ban elvégzett szinkronszövegírói tanfolyam jelentette, melyet Tomasevics Zorka vezetett. Két film (Judgement in Berlin, és Cargo (2006) szinkron szövegét készítettem el.
Írni azt jelenti, hogy megnyílok, pőrére vetkőzőm, megtisztulok. Egyetlen versem, Rabságban címmel, 2022-ben megjelent a Létvágytalanság című antológiában, a Marsbook Kiadó gondozásában.
Mostanában tudatosult bennem, hogy a szüleim és nagyszüleim génjei, sorsuk és traumáik bennem élnek tovább. Úgy érzem, ideje szembe nézni és megküzdeni ezzel az örökséggel, például azzal, hogy írok róluk, hogy megkeressem és láttassam az egybefonódásunkat.