<p>Várkonyiné Gemeinvizer Zsanett<br />
/Anzselin/</p>
<p>Hogy ki vagyok Én…<br />
Miért is kérdezem?<br />
Tán reményben fény,<br />
s úgy testvére félelem.<br />
Két külön képlet<br />
egy testbe zárva,<br />
míg elér a végzet;<br />
Egyet hagyva hátra!!!</p>
<p>Budapesten születtem 1987-ben.<br />
A szabómester Szki.-ban végeztem nőiruha-készítő szakot 2006-ban, ezt követően a Terézvárosi Szki.-ben élelmiszer-vegyiárú kerseskedői végzetséget szereztem 2008-ban.<br />
Már fiatalon érdeklődtem a költészet iránt, s később ez az érdeklődés a művészet számtalan területére kiterjedt.<br />
Csekély támogatást kapva mindig pályázatok útján próbáltam érvényesülni.<br />
15 évesen epilepsziával diagnosztizáltak, ami egy szenvedő művész hangján szólaltatta meg a lelkem.<br />
Körülbelül 2020-ban találtam meg igazán a saját hangom ami leginkább lázító/buzdító művek formájában pengette meg lelkem húrjait.<br />
Sajnos rengeteg időt elpazaroltam az életem során a betegségemmel való tiltakozásra, de sosem felejtettem el, a legfőbb álmom:<br />
Fennmaradni a történelemben és az elveszetteknek utat mutatni a művészet által!<br />
Legfőbb hibám, hogy sosem tudtam igazán „beállni a sorba”…<br />
Publikált műveim (antológia):<br />
A parlament a falra ment – Hűen<br />
Muzsikál a lélek – Sors akarata<br />
Óda a krumplipüréhez<br />
Feltámadás<br />
Ok-okozat<br />
Újjászületés<br />
Involúcióink – Reflektálás<br />
Fényvesztve – Öröklét<br />
Pegazus könyvek Antológia 2024 – Egy pillangó születése<br />
Modern mítoszok – Epilepszia</p>