<strong>Gy. Szita Zsuzsa</strong> az Irodalmi Rádió szerzője.
<p style="text-align: justify;"><a href="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/gyszitazsuzsa-nagy.jpg.jpg"><img class="size-medium wp-image-277 alignleft" src="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/gyszitazsuzsa-nagy.jpg-286x300.jpg" sizes="(max-width: 286px) 100vw, 286px" srcset="https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/gyszitazsuzsa-nagy.jpg-286x300.jpg 286w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/gyszitazsuzsa-nagy.jpg.jpg 728w" alt="gyszitazsuzsa-nagy.jpg" width="286" height="300" /></a>“Pár mondatban hogy írjam le hetven év történéseit?
Gyermekkoromat a II. Világháború fémjelezte, kamaszkoromat a diktatúra, majd a jövőbe vetett reménység. Verseimet hétéves koromtól leírtam, előtte csak szavaltam azokat. A kort, amiben éltem, érzelmeimen átszűrve rögzítettem, és verseim olyanok voltak, mint az évek, amik elfutottak mellettem. Szenvedélyesen tanultam és lelkesen dolgoztam, vonzott a sport, a tánc, mindent gyorsan és jól akartam csinálni. Szerelmes lettem, férjhez mentem. Ez meghatározta további életem. Volt 1956. és volt újrakezdés. Vidékre költöztünk.
A Heves Megyei Írók Közössége befogadott. Sokat tanultam körükben. Antológiájukban megjelent pár versem, és az akkori újságok egyike-másika is megjelentetett. (Az akkori hivatalosok nagy ígéretnek tartottak.)
1961-ben megszületett a lányom, és kezdtem másként látni a világot. A család állt a középpontban. Írni csak a fiókomnak írtam. Évek jöttek és mentek: örömök, könnyek, harcok, győzelmek és bukások, csalódások. Nehéz volt szavakba önteni őket.”</p>

<div align="justify"></div>
<div align="justify">Most itt vagyok és újra írok.</div>
<div align="justify"></div>
<div align="justify">Talán most jött el az ideje?</div>