“Pár mondatban hogy írjam le hetven év történéseit?
Gyermekkoromat a II. Világháború fémjelezte, kamaszkoromat a diktatúra, majd a jövőbe vetett reménység. Verseimet hétéves koromtól leírtam, előtte csak szavaltam azokat. A kort, amiben éltem, érzelmeimen átszűrve rögzítettem, és verseim olyanok voltak, mint az évek, amik elfutottak mellettem. Szenvedélyesen tanultam és lelkesen dolgoztam, vonzott a sport, a tánc, mindent gyorsan és jól akartam csinálni. Szerelmes lettem, férjhez mentem. Ez meghatározta további életem. Volt 1956. és volt újrakezdés. Vidékre költöztünk.
A Heves Megyei Írók Közössége befogadott. Sokat tanultam körükben. Antológiájukban megjelent pár versem, és az akkori újságok egyike-másika is megjelentetett. (Az akkori hivatalosok nagy ígéretnek tartottak.)
1961-ben megszületett a lányom, és kezdtem másként látni a világot. A család állt a középpontban. Írni csak a fiókomnak írtam. Évek jöttek és mentek: örömök, könnyek, harcok, győzelmek és bukások, csalódások. Nehéz volt szavakba önteni őket.”