A hatodik X-et hagytam magam mögött már, mikor elkezdtem írni. Valahol mindig is bennem volt a késztetés, papírra kellene vetni a gondolataimat. Az élet sokszor más lehetőséget nyújt, nem kínálva választást. 40 éves közszolgálati jogviszony után nyugdíjazásommal érkezett el az én „szabadságom”, végre tehetem azt, amit mindig is szerettem volna. Legtöbben az életükről kezdenek el írni, nálam sem volt ez másként. Vidéki ember vagyok. A levegő mellett tartozéka ennek a létnek a fű, a fa, a virág, a rét, az állatok, egyáltalán a táj minden varázsa. Ha százalékban kellene kifejezni azt mondanám 90%-át írásaimnak a természetábrázolás teszi ki. Ezen kívül megtörtént bűneseteket dolgozok fel, elképzelt lélektani helyzetekkel, ahol nem a nyomozás áll a központban, hanem az emberi lélek formálódása, torzulása. Szívesen nyúlok a paraszti világhoz, de modern korban is játszódik ilyen témájú írásom. Verseket és prózákat is írok.