<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari.jpg"><img class="alignright wp-image-44575" src="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari-768x1024.jpg" sizes="(max-width: 350px) 100vw, 350px" srcset="https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari-768x1024.jpg 768w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari-225x300.jpg 225w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari-1152x1536.jpg 1152w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2021/10/hszaboklari.jpg 1236w" alt="" width="350" height="467" /></a>H. Szabó Klári</strong> az Irodalmi Rádió szerzője.</p>
<p style="text-align: justify;">Fő hivatásom szerint középiskolai matematikatanár vagyok, különös érdeklődéssel a geometria és az építészet iránt. Szülővárosom, Eger nagy múltú gimnáziumában elsősorban a reál munkaközösséget erősítem tehát. „Mellesleg” ének-zene-tanárként, és a végletekig megújulni vágyó kreatív lélekként, ha kell, műsorokat szervezek, dekorációkat alkotok, ha kell nem átlagos, meglepő tananyag-feldolgozást segítő eszközöket, vagy egyedi gyöngyszobrokat. Pedagógusként és három gyermekes családanyaként időnként túl sok korlát vesz körül, melyeknek a döntögetéséhez nem mindig érzek magamban elegendő lelki erőt, és szinte mindig időgondokkal küzdök. Bár már több, mint 25 éve vagyok a pályán, kamasz fiaim és tanítványaim mellett igyekszem fiatalos és naprakész maradni, amennyire ez lehetséges.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyjából 11 éves korom óta foglalkozom komolyan az írással. A szavakkal, ritmusokkal, rímekkel való festés és alkotás egészen korán megfogott. Szívesen kísérletezem különböző formákkal és szerkesztési elvekkel versben és prózában egyaránt. Ám ahogyan ez a szívem csücskévé vált, sérülékeny is lett. Nehezen nyitom ki a műveimet a nagyközönség előtt, még azóta is, amióta már rengeteg pozitív visszajelzés, és sikeres alkotói pályázatok mutatják azt, hogy talán nem hiábavaló. Középiskolásként helyi antológiákban jelentek meg műveim, majd felnőttként három saját kiadású kötet (<em>Bölcső vagyok</em>, Ad Librum 2009.; <em>Te teremted Ünneped</em>, Könyvműhely 2012.; <em>A szavakon túl…</em>, Könyvműhely 2019), és a mindig teltházas bemutatóikon résztvevők tekintete adott számomra kellemes megerősítést. Hitvallásom, hogy ha csak egyetlen ember egyetlen napját teszem könnyebbé, vagy harmonikusabbá egy-egy gondolatommal, akkor már elértem a célomat, így próbálom magam felvértezni az esetleges fájó kritikákkal szemben. Azt gondolom, zenészként hamar letettem a voksot a rímek összetartó ereje mellett, ugyanakkor a ritmikus lüktetés, vagy az áradó érzelmesség sem áll tőlem távol, sőt, ha felbosszantanak, kritikus ihletésű, ironizált művek is vetődnek papírra a tollam alatt.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagy örömmel találtam rá az Irodalmi Rádió pályázatára, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a versek válogatásába. Pedig nem volt könnyű az első körben felmerülő művek közül kiszűrni azt a 10-et, amellyel elindulhattam ezen a megmérettetésen. Hiszen szerettem volna megmutatni mind a formai, mind a gondolati és érzelmi sokszínűségemet. Több – szakértőnek is mondható – ismerős tanácsát is kértem a válogatásban, akiknek nem mindig csengett egybe végül a véleményük sem egymással, sem a saját megérzéseimmel. Így boldogan vettem kézhez azt a levelet, amelyben valamiféle siker csillan meg a beérkezett művek eredményességét hírül adva. Izgatottan várom azóta az eredményhirdetés időpontját, ami jelenleg túl messzinek tűnik. Remélem, hogy néhány versem ezáltal, és ennek a blognak a segítségével is célba találhat majd, és összekapcsolhat engem a rám hangolódni képes olvasóközönségemmel.</p>