Azt kérdezed, ki vagyok?
„Csillagpor, mint sokan mások. Halhatatlan tudás, látnok.
Író, sorsszövő, örök utazó, lelket gyógyító.
Időről időre testfoglaló.”
Költőként, első benyomás gyanánt, versemben körülírtan, röpke foszlányokban jellemzem magam. Ezen életemben Hudy Alida Lea a megszólításom. Jelenleg verses kötetemen dolgozom, melyet saját festményeimmel illusztrálok.

A festészet egész életemben elkísért. Több művészeti versenyen is rangos helyezést értem el. Művészeti iskolákban tanultam, kiállításokra sokat jártam – néha a sajátaimra is eltévedtem. Jó szokásomhoz hűen ma is szívesen csodálok meg egy tárlatot. Egy ideje már nem festékkel, hanem szavakkal festem meg a lelkem oly sötét képeit.

Műveimben gyakran a belső küzdelem, a vágy, az utazás, a misztikum, az önismeret és a fájdalom megtisztító ereje jelenik meg. Verseim és prózáim a lélek mélyrétegeit kutatják – hol sötétebb tónusban, hol lábujjhegyen, de mindig őszintén. A szavak számomra kapuk a tudatfelettibe, eszközök a gyógyulásra és az önazonosság keresésére.

Tudom, hogy minden alkotás egy lélekszilánk, és hogy az olvasó nem pusztán olvassa a műveket, hanem a művek is olvassák őt. Eggyé válva többek lehetnek. Bízom benne, hogy soraim gondolkodásra, felismerésre, s önmaguk felé fordulásra ösztönzik azokat, akik megmártóznak bennük.
Szívfacsaró üdvözlettel:
Hudy Alida Lea
(az Irodalmi Rádió szerzője)