Se nem költő, se nem író, mégis kicsit mind a kettő... talán ez volnék én. Tinédzser koromban kezdtem többféle műfajban, és még többfajta témával. Az írás végig kísérte egész eddigi életemet, még ha sok esetben csak „fiók regényként” is. Lelkem apró kis szilánkjait vetem papírra, amivel csendesítem a bennem lévő érzelmeket. Egy-egy alkotásom tanított meg arra, hogy még a nagy fájdalmakból is ki lehet hozni valami csodálatosat, csak más szemmel kell rá nézni, tollat ragadni, aztán mosolyogva emlékezni. Amíg lesznek olyan pillanatok, mikor valami azt súgja, ideje a szavakat sorba rendezni, és a fejemben ezzel rendet tenni, lesznek új verseim, novelláim és regényeim. A világnak mindig kelleni fog művészet, mert a szép sose megy ki a divatból, csak átalakul.