Ígéretes költő és prózaírói kezdés után az újságírás felé fordult. Két évtizeden át a Heves megyei napilap tárcaírója színikritikusa. Könyvet írt az egri színházról, a megye képzőművészeiről, és az évezred közösségi házáról. Közreműködött az Új Hevesi Napló szerkesztésében, rendszeresen publikál az Agriában. Első lett a Perspectiva Nova női irodalom pályázatán (1996), 2022-ben az Utolsó Olvasóért pályázatán megosztott első díjat nyer. Írásai több internetes portálon és antológiában megtalálhatók. Dráma báb, színházi, film forgatókönyvírással írással is foglalkozik. Verses meséi gyereklapokban jelentek meg.

<em><strong>Biográfia</strong></em>

Dédanyám KisJuliánna
És dédapám Szöllősi Sándor
Jöttek a múlt század
Havából,
S ezerkilencszáznégyben
Frigyre léptek
Vésztőn.
S miként
Egy lélekvesztőn
Elindultak a század
Útvesztőjén
Pőrén, de telve
Hittel.
S hidd el, ez nem kevés.

Mi vitte őket? A józan ész, a hit.
S ha ez nincs, nem lennék én se itt

Született nyolc fiuk, s egy lányuk
Róza.
Életük nem líra,
jobbára próza.
Kocsmájuk volt, dolgoztak bérbe,
tartottak jószágot, s küzdve, félve,
de mindig és mindent végigélve.

Ma harminchat unokájukból még hét él,
S mire itt van az éjfél
Itt lesznek mind, a déd-, s az ükfiak.
Vésztőn,
E nagy családi lélekvesztőn.

Jönnek Győrből és Debrecenből,
Kecskemét felől, és Pestről
S megcsodálják e rajzot
melyen mind-mind itt összerajzott.
A családfán: kereskedő és ügyvéd
Mezőgazdász és hivatalnok,
Statisztikus és bajnok.
S bár sokfélék, de te se hinnéd
Mind egyformán táncol.

Ha megszólal a zene,
S már egyenként te se látszol
Csak együtt
Egy vagy az ágról: a
Famíliából
S épp úgy járjátok a táncot
Olyan tűzzel, és hittel,
Mint dédanyád Kis Julianna,
És dédapád: Szöllősi Sándor

Utóhang:

S én itt ülök Egerbe'
Egy hivatalba,
S elrejtőzöm
E dalba.

<em>Íródott 1998-ban a Szöllősi család találkozóján</em>