Vannak hamar érő, lázban égő, szépet alkotó Művészek, ami Reám soha nem volt jellemző. Az persze igaz, hogy Gyermekkoromban nagy Mesemondó voltam, amit egy jó húsz éves Érési folyamat követett. Ekkor kezdtem el Verseket faragni, és újra Meséket alkotni. Ez a Türelmes várakozás, műveim folyamatos Csiszolása, a Jóról Lyobbra (nem véletlen az ly!) törekvés azóta is Töretlenül jellemző rám. Novellát például 1996-ban írtam először „Elment az erdő” címmel, amely művemmel a FAOSZ (Független alkotók Országos Szövetsége) nemzetközi novella pályázatán Első helyezést értem el.
Újabb, majd tíz éves Érést követően, könyvek születtek kezeim alatt, majd ismét a versek sokasága következett: a komolyabbakat a Páromnak, a könnyedebbeket, játékosabbakat a Kislányomnak és a Gyerekeknek szántam.
Időközben több kiadónak, újságnak elküldtem Alkotásaimat, amik azóta is a fiókomban és a számítógép tárolójában alusszák Álmomat. Történik ez annak ellenére, hogy műveim Lelket és Szelletet tágító Tátós szándékkal készültek, ahogyan például a „Nyöszörke és Morgóska, a két aprócska, csacska, locska manócska” meséi is.
Remélem, hogy az Irodalmi Rádió blogját olvasva, írásaim szívek felhőit elfújva, Sokak szelletét (tudatos gondolkodás régiesen), világlátását Tátni fogják, fényre derítve lelkeket!