<a href="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi.jpg"><img class="alignleft wp-image-25511" src="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi-678x1024.jpg" sizes="(max-width: 300px) 100vw, 300px" srcset="https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi-678x1024.jpg 678w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi-199x300.jpg 199w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi-768x1160.jpg 768w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2019/07/kispalgabi.jpg 937w" alt="" width="300" height="453" /></a><strong>Kispál Gabi</strong> az Irodalmi Rádió szerzője
<p style="text-align: justify;">Kispál Gabi néven ismernek a környezetemben, így ezen a néven írok. Hivatalos nevem Kispál Károlyné, férjemmel Budapesten élünk és dolgozunk. Mindig is írni szerettem volna. Korai korszakomról sajnos nincs pontos információ, de arra emlékszem, hogy ülök a drága, horgoló Nagymamám mellett és mesélek neki. Kiskamasz korom regényei sem maradtak fenn, de visszagondolva valószínűleg nem bírtak jelentős irodalmi értékkel. Fiatalkori verseim már vállalhatók, azután a romantikáról átnyergeltem a közgazdaságtanra: diplomamunka, tudományos diákköri dolgozat, doktori disszertáció. A munkában feljegyzések, előterjesztések, elemzések, tanulmányok. Hosszú évek óta az egyik legkedvesebb tevékenységem, hogy az adventi időszakra, a 24 napra különféle témákban idézeteket gyűjtök és saját eszmefuttatásokat írok. Témáim voltak pl. az irgalom, a belső béke, az újjászületés. Közel a hatvanhoz kezdtek kibuggyanni belőlem a korábbi élményeim, gondolataim az év egyéb időszakaiban is. Úgy ítéltem meg, megéri egy kicsit csiszolni az íráskészségemet, így tanfolyamokat végeztem a Magyar Íróképzőben. Ez nagyon sokat jelentett, csiszolásban és kedvcsinálásban egyaránt. Lendületet kaptam, sokat írok és pályázatokon is részt veszek. Nagy örömöt okozott, hogy az Irodalmi Rádió egy kedves nyaralási emlékemet megfelelőnek ítélte a természettel kapcsolatos antológiájában megjelentetni. Vicces történeteim vannak az egyik csokorban, amit át tudok nyújtani az olvasóknak, ezekben saját emlékeim mellett a fiatal éveimet jellemző korszak sajátosságait is megörökítettem. Ugyanakkor egyre jobban érzem a felelősséget, ami minket, sokat megélt embereket terhel: ha formálni szeretnénk a jövőt, át kell adnunk gondolatainkat, hagyományainkat, emberségünket az utánunk jövőknek. Ők majd szemezgetnek, hogy mit tartanak meg belőle és mit nem, ahogy mi is tettük valamikor. A másik csokorba ezt a célt is szolgáló írásokat kötnék. Sok-sok szeretettel, mert a szeretet erejében nagyon hiszek.</p>