-
L. M. Linda
Bemutatkozás :
L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője.
A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom.
Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok egy régi határidőnaplót és leírom, ami éppen foglalkoztat. Néha magam is meglepődöm, milyen egyszerű és nagyszerű bölcsességek születnek meg ilyenkor a fejemben. És sokszor megoldást is találok bennük az életem valamely gondjára.
Versírással immár 5 éve foglalkozom egy novellaíró barátom hatására. 2019 júliusában vettem részt először egy irodalmi alkotótáborban Szolnokon, ahol újabb inspirációkat, iránymutatást kaptam, amelyek felbátorítottak, hogy tovább foglalkozzam a témával. Szeptemberben elindultam az első testhez álló irodalmi pályázaton, ahol a kért művek befogadást nyertek. Azóta is rendszeresen keresem a lehetőségeket a megújulásra, melyben most már az Irodalmi Rádió is nagy segítségemre van. Sok versem antológiákban is helyet kapott már és időközben kis elbeszélések és novellák is születtek, bár ezekből még kevés látott napvilágot. Új lakóhelyemen, más környezetben új ihletek jöttek elő, melyek komolyan befolyásolták az írásokat.
Köszönet a lehetőségért hogy ennyi témában és ennyi szabad gondolattal gazdagodhattak e művek: a különböző pályázatok kihívásai közepette, valamint a kortársaknak, a klasszikusoknak, az egyszerű embereknek és a híreseknek, a tapasztalatoknak és élményeknek, melyek nélkül nem születhetnének meg az új írások, nem találhatnák meg egymást a papírra vetett rejtett gondolatok senki tollából.
A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom.
Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok egy régi határidőnaplót és leírom, ami éppen foglalkoztat. Néha magam is meglepődöm, milyen egyszerű és nagyszerű bölcsességek születnek meg ilyenkor a fejemben. És sokszor megoldást is találok bennük az életem valamely gondjára.
Versírással immár 5 éve foglalkozom egy novellaíró barátom hatására. 2019 júliusában vettem részt először egy irodalmi alkotótáborban Szolnokon, ahol újabb inspirációkat, iránymutatást kaptam, amelyek felbátorítottak, hogy tovább foglalkozzam a témával. Szeptemberben elindultam az első testhez álló irodalmi pályázaton, ahol a kért művek befogadást nyertek. Azóta is rendszeresen keresem a lehetőségeket a megújulásra, melyben most már az Irodalmi Rádió is nagy segítségemre van. Sok versem antológiákban is helyet kapott már és időközben kis elbeszélések és novellák is születtek, bár ezekből még kevés látott napvilágot. Új lakóhelyemen, más környezetben új ihletek jöttek elő, melyek komolyan befolyásolták az írásokat.
Köszönet a lehetőségért hogy ennyi témában és ennyi szabad gondolattal gazdagodhattak e művek: a különböző pályázatok kihívásai közepette, valamint a kortársaknak, a klasszikusoknak, az egyszerű embereknek és a híreseknek, a tapasztalatoknak és élményeknek, melyek nélkül nem születhetnének meg az új írások, nem találhatnák meg egymást a papírra vetett rejtett gondolatok senki tollából.