<strong>Szabó-Kasornya Ágnes</strong> az Irodalmi Rádió szerzője.
Elsősorban költőnek tartom magam, holott szép számmal születnek már prózai írásaim is. A költészet nekem olyan elhivatottság, mint orvosnak a gyógyítás, és olyan belső létszükséglet, mint gyereknek a szerető mosoly. Éppen ezért igyekszem követni a neves költők által rám és ránk bízott hagyományokat és feladatokat. Mit is jelent számomra költőnek lenni a 21. században?
Kimondani a kimondhatatlant, a fájót, olykor a bántót.Kimondani az igazat, amikor senki se mer megszólalni.Amikor elcsuklik a hangunk, akkor kell a vers! De mennyire kell!Beszélni valamiről, amit úgysem hiszünk el.Kérdezni valakit, akkor is, ha sosem felel.Elmondani azt, amire nincsenek szavak.Meglátni olyat, ami láthatatlan marad.De legfőképp : emlékezni,hogy nem is olyan könnyű embernek lenni.Hát még jónak, az lehetetlen!De a szó nem marad tétlen,elég egy pár, s jön a bátorság,elég egy vers,és jön velem az egész világ!