Őry Alexandra Ida vagyok, 17 éves, és Nagykanizsán élek. Amióta csak az eszemet tudom, a lelkem része az irodalom és a zene. Amikor átjárja a testem a dallam, és amikor az erkélyemen magányban és békében ellepik az elmémet a gondolatok, akkor érzem magam igazán szabadnak.

Eddig még nem is gondoltam rá ,hogy bármelyikkel komolyan foglalkoznék. Ezek inkább terápiák az életemben: olyan dolgok, amelyek megmagyarázhatatlanul hozzám tartoznak. Ha lehet ezzel a kifejezéssel élni, akkor az asztalfiókomnak írtam - legalábbis eddig. Mert soha nem gondoltam, hogy másokkal is megosztanám ezeket a személyes pillanatokat. Hiszen ezek a lelkem egy-egy kis darabkái, amiket kiírok magamból.

De aztán rájöttem, hogy ahogy nekem segítettek ezek a pillanatok, ezek a sorok, ezek a gondolatok, úgy másoknak is segíthetnek az írásaimmal. Valamint azt is csak most tapasztaltam meg ,hogy milyen boldogsággal tölt el ,ha foglalkozhatok ezekkel nyíltan és kaphatok némi elismerést. De nem arra gondolok ,hogy első helyezet lettem valami versenyen, hanem ,hogy láthatom mások arcán a mosolyt és a könnyeket miközben a műveimet olvassák. És mivel egy jó pap holtig tanul, én is ezt a célt tűztem ki magam elé: fejlődöm és tanulok. Elsősorban azt, hogyan osszam meg másokkal azt, ami nekem is segített. És hogyan emeljem fel a hangomat…