Petres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.
1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni, mint olyan sokan, de felmértem a lélek hosszát, nem folytattam, mert nem tartottam méltónak kísérleteimet a nagyokéhoz. Aztán jóval később édesanyaként néhány vers kiszakadt belőlem, főleg hajnalban vagy éjjel. Cetlikre firkáltam őket, nem is törődtem velük sokáig. Közben fiaim felnőttek. 2014-ben a fiókok rendezgetésénél találtam rájuk, akkoriban olvastam a Sodrásban amatőr költők antológiáról. Tetszett az amatőr szó. Elküldtem és megjelentek. Ha van amatőr zenész, miért ne lehetne amatőr költő, aki ír, mert írnia kell. Az írás képessége ajándék, örülök neki, és nem akarom elfecsérelni. Ha valaki másnak is segít magamon kívül, akkor már megéri.